Öcsém 1993-ban született, születés után agyvérzést kapott, így életének első pár hónapjában több időt töltött a kórházban, mint otthon. Ekkor elhatároztam, hogy én is fogok vért adni, amiben édesapám is megerősített, ő már akkor nemcsak véradó, hanem rendszeres vérplazma adó is volt. Imádom, amikor véradás után pezseg bennem az erő :)

Úgy 2000 környékén volt az első véradásom és akkor nagyon büszke voltam magamra,hogy valakin segíthettem ezzel a véradással. Azóta csak azt bánom,hogy miért nem előbb keztem el,azért így sem rossz az arány,bár még csak 51.-szer sikerült véradáson résztvennem sikeresen. S remélem,hogy még sokszór tudok másokon segíteni.

Pont egy kicsit nehezebb idoszakot eltem, a korabbi munkamat feladtam, de meg nem talaltam ujat, amikor egyszer csak jon a bip-bip, hogy sms-em jott. Nezem, ki az, es olvasom, hogy ma kerult kiszallitasra es felhasznalasra a verem, amit par hete, meg amikor dolgoztam az elozo munkahelyemen mentem adni a Karolina uti verellatoba. Az az uzenet akkor nagyon fel tudott dobni, perspektivat adot...