Először a munkahelyemen, 1993-ban adtam vért. Kissé rosszul is lettem, sokáig nem volt kedvem megismételni. A munkahelyemen sok évig nem is szerveztek, a rossz élmények miatt más helyszínre pedig nem mentem el. Azután 2004-ben megszületett - igencsak korán, a 26. terhességi héten - kislányom. Neki a kórházban eltöltött hetek alatt - vérszegénysége okán - több alkalommal is vérre volt szüks...

Tényleg nagyon jó érzés segíteni 3 emberen, s már maga a tudat is jó, hogy valamiben legalább én is segíthetek! Többször is voltak problémák váradáson, pl majdnem összeestem első véradásom során, mikor is egy parkolóban álló kamionba próbáltam meg életem első véradását, s végül nem adtam fel másodjára már Újpestre mentem vért adni, s meg is lett életem első SIKERES véradása! Én szeretnék...

Gyerekkorom óta jártam apámmal véradásra, míg 17 évesen először én is adtam. Százszor meghallgattam apám történetét a katonaságról, meg a lányról, akit elütött a vonat és csak kicsin múlt, hogy ugyan láb nélkül, de túlélte. Sokáig ez motivált, egy történet, ami arról szól, hogy egy kis energiával akár életet is menthetünk és még pénzbe sem kerül. Aztán anyu egyszer csak nagyon beteg lett és ...