Először a munkahelyemen, 1993-ban adtam vért. Kissé rosszul is lettem, sokáig nem volt kedvem megismételni. A munkahelyemen sok évig nem is szerveztek, a rossz élmények miatt más helyszínre pedig nem mentem el. Azután 2004-ben megszületett - igencsak korán, a 26. terhességi héten - kislányom. Neki a kórházban eltöltött hetek alatt - vérszegénysége okán - több alkalommal is vérre volt szüks...

Gyerekkorom óta jártam apámmal véradásra, míg 17 évesen először én is adtam. Százszor meghallgattam apám történetét a katonaságról, meg a lányról, akit elütött a vonat és csak kicsin múlt, hogy ugyan láb nélkül, de túlélte. Sokáig ez motivált, egy történet, ami arról szól, hogy egy kis energiával akár életet is menthetünk és még pénzbe sem kerül. Aztán anyu egyszer csak nagyon beteg lett és ...

Úgy 2000 környékén volt az első véradásom és akkor nagyon büszke voltam magamra,hogy valakin segíthettem ezzel a véradással. Azóta csak azt bánom,hogy miért nem előbb keztem el,azért így sem rossz az arány,bár még csak 51.-szer sikerült véradáson résztvennem sikeresen. S remélem,hogy még sokszór tudok másokon segíteni.