Nagyon sokáig nem volt aki megfogja a kezemet és példát mutatva elvitt volna magával véradásra. 19 évesen még vérszegény voltam, majd szülések után, ahogy nőttek a gyerekek éreztem nekem vért kell adnom. A véradás belülről jön, éreznije kell az embernek, hogy mennie kell. Nálam fejben dőlt el minden. Igyekszem tudatosan élni, helyesen táplálkozni, hogy ha letelllik az adott idő tudjak vért a...

Pont egy kicsit nehezebb idoszakot eltem, a korabbi munkamat feladtam, de meg nem talaltam ujat, amikor egyszer csak jon a bip-bip, hogy sms-em jott. Nezem, ki az, es olvasom, hogy ma kerult kiszallitasra es felhasznalasra a verem, amit par hete, meg amikor dolgoztam az elozo munkahelyemen mentem adni a Karolina uti verellatoba. Az az uzenet akkor nagyon fel tudott dobni, perspektivat adot...

Mindig nagyon sok hírt hallottam a véradásról tv-ben, rádióban, ... sőt még a gimnáziumban biológia órán is. (Persze én is, mint sokan mások, még a tűhegy gondolatától is rosszul voltam). Kisgyerekkorom óta azonban tudom, hogy milyen fontos az önkéntes véradás. Édesapám gyakran járt a helyi kezdeményezésekre, sőt néhányszor ritka vércsoportja miatt, még a területi kórháznak is segítséget ny...