Nagyon sokáig nem volt aki megfogja a kezemet és példát mutatva elvitt volna magával véradásra. 19 évesen még vérszegény voltam, majd szülések után, ahogy nőttek a gyerekek éreztem nekem vért kell adnom. A véradás belülről jön, éreznije kell az embernek, hogy mennie kell. Nálam fejben dőlt el minden. Igyekszem tudatosan élni, helyesen táplálkozni, hogy ha letelllik az adott idő tudjak vért a...

Úgy 2000 környékén volt az első véradásom és akkor nagyon büszke voltam magamra,hogy valakin segíthettem ezzel a véradással. Azóta csak azt bánom,hogy miért nem előbb keztem el,azért így sem rossz az arány,bár még csak 51.-szer sikerült véradáson résztvennem sikeresen. S remélem,hogy még sokszór tudok másokon segíteni.

Aki vért ad életet menthet cselekedetével. Én 1983-tól rendszeresen teszem. És, hogy engem mi motivál, hogy eddig 79x megtettem? - a balassagyarmati véradóban dolgozó NŐVÉRKÉK, ASSZISZTENSEK kedvessége, hálája; és az a tudat, hogy talán egy ártatlan kis gyermeken segíthettem.