Öcsém 1993-ban született, születés után agyvérzést kapott, így életének első pár hónapjában több időt töltött a kórházban, mint otthon. Ekkor elhatároztam, hogy én is fogok vért adni, amiben édesapám is megerősített, ő már akkor nemcsak véradó, hanem rendszeres vérplazma adó is volt. Imádom, amikor véradás után pezseg bennem az erő :)

Pont egy kicsit nehezebb idoszakot eltem, a korabbi munkamat feladtam, de meg nem talaltam ujat, amikor egyszer csak jon a bip-bip, hogy sms-em jott. Nezem, ki az, es olvasom, hogy ma kerult kiszallitasra es felhasznalasra a verem, amit par hete, meg amikor dolgoztam az elozo munkahelyemen mentem adni a Karolina uti verellatoba. Az az uzenet akkor nagyon fel tudott dobni, perspektivat adot...

Minden véradás élmény,mert tudom,hogy embertársaimon segítek. De talán azt említeném meg,amikor magammal vittem a nővéremet.Véradó családba születtünk bele,szüleink nagy véradók voltak.Nekem nem volt kérdés,hogy elinduljak ezen az úton.Fiatalon kezdtem bele.Nővérem évekig csak említette, hogy el kéne menni,de valahogy nem tudott nekiindulni.Aztán egyszer(az Ő kérésére)„karon fogtam” és elm...