Nagyon sokáig nem volt aki megfogja a kezemet és példát mutatva elvitt volna magával véradásra. 19 évesen még vérszegény voltam, majd szülések után, ahogy nőttek a gyerekek éreztem nekem vért kell adnom. A véradás belülről jön, éreznije kell az embernek, hogy mennie kell. Nálam fejben dőlt el minden. Igyekszem tudatosan élni, helyesen táplálkozni, hogy ha letelllik az adott idő tudjak vért a...

Aki vért ad életet menthet cselekedetével. Én 1983-tól rendszeresen teszem. És, hogy engem mi motivál, hogy eddig 79x megtettem? - a balassagyarmati véradóban dolgozó NŐVÉRKÉK, ASSZISZTENSEK kedvessége, hálája; és az a tudat, hogy talán egy ártatlan kis gyermeken segíthettem.

Először a munkahelyemen, 1993-ban adtam vért. Kissé rosszul is lettem, sokáig nem volt kedvem megismételni. A munkahelyemen sok évig nem is szerveztek, a rossz élmények miatt más helyszínre pedig nem mentem el. Azután 2004-ben megszületett - igencsak korán, a 26. terhességi héten - kislányom. Neki a kórházban eltöltött hetek alatt - vérszegénysége okán - több alkalommal is vérre volt szüks...