Nagyon sokáig nem volt aki megfogja a kezemet és példát mutatva elvitt volna magával véradásra. 19 évesen még vérszegény voltam, majd szülések után, ahogy nőttek a gyerekek éreztem nekem vért kell adnom. A véradás belülről jön, éreznije kell az embernek, hogy mennie kell. Nálam fejben dőlt el minden. Igyekszem tudatosan élni, helyesen táplálkozni, hogy ha letelllik az adott idő tudjak vért a...

Aki vért ad életet menthet cselekedetével. Én 1983-tól rendszeresen teszem. És, hogy engem mi motivál, hogy eddig 79x megtettem? - a balassagyarmati véradóban dolgozó NŐVÉRKÉK, ASSZISZTENSEK kedvessége, hálája; és az a tudat, hogy talán egy ártatlan kis gyermeken segíthettem.

Pont egy kicsit nehezebb idoszakot eltem, a korabbi munkamat feladtam, de meg nem talaltam ujat, amikor egyszer csak jon a bip-bip, hogy sms-em jott. Nezem, ki az, es olvasom, hogy ma kerult kiszallitasra es felhasznalasra a verem, amit par hete, meg amikor dolgoztam az elozo munkahelyemen mentem adni a Karolina uti verellatoba. Az az uzenet akkor nagyon fel tudott dobni, perspektivat adot...