Minden véradás élmény,mert tudom,hogy embertársaimon segítek. De talán azt említeném meg,amikor magammal vittem a nővéremet.Véradó családba születtünk bele,szüleink nagy véradók voltak.Nekem nem volt kérdés,hogy elinduljak ezen az úton.Fiatalon kezdtem bele.Nővérem évekig csak említette, hogy el kéne menni,de valahogy nem tudott nekiindulni.Aztán egyszer(az Ő kérésére)„karon fogtam” és elm...

Gimnazistaként adtam először vért. Angoltanárom volt a véradás szervezője, s gyenge tanulóként igencsak motiváló volt a beígért ötös. Eléggé féltem a tűszúrástól, sőt, a vér látványától is, de nem volt vészes. Utána nagyon büszke voltam, hogy végre valami "felnőtteset tettem, jó étzés volt, hogy ismeretlenül is segíthettem másoknak. Pár éve, egy trombózis után sajnos már ilyen közvetlen mód...

Függő vagyok: eddig 92-szer éreztem, hogy menni kell.