Amióta az eszemet tudom, apukám véradó volt. Kicsi koromban volt, hogy elkísértem véradásra. Emlékszem, odáig voltam a ténytől, hogy apa másoknak segít ezzel. Mindig csodáltam azt a hatalmas kötést a karján és minimum szuperhősnek gondoltam őt ezért. Hogy más mint a többi ember, különleges. Sokat játszottam a véradásért kapott ajándékaival, kitűzőivel. 18 éves voltam, amikor a gimiben eg...

Mindig is akartam vért adni,de még nem vagyok 18. sajnos :( És a vércsoportomat sem tudom :/ Azt mondják,hogy a véradástól felfrissül az ember :)

Gyerekkorom óta jártam apámmal véradásra, míg 17 évesen először én is adtam. Százszor meghallgattam apám történetét a katonaságról, meg a lányról, akit elütött a vonat és csak kicsin múlt, hogy ugyan láb nélkül, de túlélte. Sokáig ez motivált, egy történet, ami arról szól, hogy egy kis energiával akár életet is menthetünk és még pénzbe sem kerül. Aztán anyu egyszer csak nagyon beteg lett és ...