A szülővárosomban dolgoztam a Borsod Volán személyszállítási részlegnél 2007-ben.Autóbuszokat kellett mosni,ez volt a dolgom.Arra azonban felfigyeltem,hogy a volt kollégáim közül sokan mennek vért adni.Aztán megkérdeztem,hogyan műlödik ez az egész.Mire ők is elkezdtek bátorítani,hogy igenis menjek nyugodtan,mert a vér semmivel sem pótolható.Sosem csináltam még ilyesmit.,de gondoltam magamban...

Aki vért ad életet menthet cselekedetével. Én 1983-tól rendszeresen teszem. És, hogy engem mi motivál, hogy eddig 79x megtettem? - a balassagyarmati véradóban dolgozó NŐVÉRKÉK, ASSZISZTENSEK kedvessége, hálája; és az a tudat, hogy talán egy ártatlan kis gyermeken segíthettem.

Anno első véradásomra Fóton egy barátommal mentem, akiről kiderült, hogy fél a tűktől. Mikozben engem már szúrtak, Ő kisunnyogott hátul, azt mondta, meg van fázva. Én egy jót röhögtem rajta, aztán mire észbekaptam, kész is volt. Annyit mondtam, "csak ennyi? ezért kár volt a feszültség." Azóta adok vért rendszeresen.