Anno első véradásomra Fóton egy barátommal mentem, akiről kiderült, hogy fél a tűktől. Mikozben engem már szúrtak, Ő kisunnyogott hátul, azt mondta, meg van fázva. Én egy jót röhögtem rajta, aztán mire észbekaptam, kész is volt. Annyit mondtam, "csak ennyi? ezért kár volt a feszültség." Azóta adok vért rendszeresen.

Gimnazistaként adtam először vért. Angoltanárom volt a véradás szervezője, s gyenge tanulóként igencsak motiváló volt a beígért ötös. Eléggé féltem a tűszúrástól, sőt, a vér látványától is, de nem volt vészes. Utána nagyon büszke voltam, hogy végre valami "felnőtteset tettem, jó étzés volt, hogy ismeretlenül is segíthettem másoknak. Pár éve, egy trombózis után sajnos már ilyen közvetlen mód...

A szülővárosomban dolgoztam a Borsod Volán személyszállítási részlegnél 2007-ben.Autóbuszokat kellett mosni,ez volt a dolgom.Arra azonban felfigyeltem,hogy a volt kollégáim közül sokan mennek vért adni.Aztán megkérdeztem,hogyan műlödik ez az egész.Mire ők is elkezdtek bátorítani,hogy igenis menjek nyugodtan,mert a vér semmivel sem pótolható.Sosem csináltam még ilyesmit.,de gondoltam magamban...