A szülővárosomban dolgoztam a Borsod Volán személyszállítási részlegnél 2007-ben.Autóbuszokat kellett mosni,ez volt a dolgom.Arra azonban felfigyeltem,hogy a volt kollégáim közül sokan mennek vért adni.Aztán megkérdeztem,hogyan műlödik ez az egész.Mire ők is elkezdtek bátorítani,hogy igenis menjek nyugodtan,mert a vér semmivel sem pótolható.Sosem csináltam még ilyesmit.,de gondoltam magamban...

Anno első véradásomra Fóton egy barátommal mentem, akiről kiderült, hogy fél a tűktől. Mikozben engem már szúrtak, Ő kisunnyogott hátul, azt mondta, meg van fázva. Én egy jót röhögtem rajta, aztán mire észbekaptam, kész is volt. Annyit mondtam, "csak ennyi? ezért kár volt a feszültség." Azóta adok vért rendszeresen.

Gyerekkorom óta jártam apámmal véradásra, míg 17 évesen először én is adtam. Százszor meghallgattam apám történetét a katonaságról, meg a lányról, akit elütött a vonat és csak kicsin múlt, hogy ugyan láb nélkül, de túlélte. Sokáig ez motivált, egy történet, ami arról szól, hogy egy kis energiával akár életet is menthetünk és még pénzbe sem kerül. Aztán anyu egyszer csak nagyon beteg lett és ...