Amióta az eszemet tudom, apukám véradó volt. Kicsi koromban volt, hogy elkísértem véradásra. Emlékszem, odáig voltam a ténytől, hogy apa másoknak segít ezzel. Mindig csodáltam azt a hatalmas kötést a karján és minimum szuperhősnek gondoltam őt ezért. Hogy más mint a többi ember, különleges. Sokat játszottam a véradásért kapott ajándékaival, kitűzőivel. 18 éves voltam, amikor a gimiben eg...

Édesanyám életmentő műtétjéhez volt szükség vérre. Akkor adtam életemben először vért. A sikeres műtét után ígéretet tettem neki, hogy nem csak én leszek rendszeres véradó, hanem középiskolai tanárként minden évben szervezek véradást. Büszkén mondhatom, hogy sok tanítványom általam ismerte meg a véradás fontosságát és vált rendszeres véradóvá. Sajnos Édesanyám nem győzött a betegséggel szem...

Még Az ősidőkben, '85-ben a határőrségnél kezdtem el vért adni, akkor még a plusz szabiért. Azóta viszont valahogy az életem része lett. Örülök, hogy segíthetek, és annak, hogy az egészségem engedi, hogy véradó lehessek. Az eltelt idő alatt 93 szor adtam vért, így 51 évesen remélem, hogy még sok emberen segíthetek, és egészséges maradok.